2010. április 20., kedd

Új játékszer - en route :D

Végre sikerült eldöntenem, milyen fényképezőgépet vegyek, ráadásul a pénz is megvan hozzá, sőt mi több, a gép már úton van valahol Marosvásárhely fele. Pár óra és itt lesz. :D No de mi is pontosabban???

Fénytechnikában mindigis Canon párti voltam, így már mikor felmerült az ötlet, hogy jó lenne egy DSLR (tükörreflexes digitális fényképezőgép) nekem, Canon-ra gondoltam. Nevezetesen egy Canon EOS 1000D-re.

Úgy egy év múlva komolyabban kezdtem foglalkozni a témával, és lassan világossá vált előttem, hogy nem lesz kielégítő számomra az 1000D tudása, így a sorban következő gépet kezdtem vizsgálni, melynek neve Canon EOS 450D. A 450D nagyon jónak tűnt, sok újítással és plusz funkcióval van ellátva az 1000D-hez képest, ráadásul majd' 5 hónappal ezelőtt volt szerencsém kipróbálni is, ugyanis egy kedves ismerősöm gépét szilveszter alkalmával szemügyre ill. kézbe vehettem. Nagyon tetszett és biztos voltam benne, hogy ez a gép megfelel majd az elvárásaimnak.

Csakhogy eltelt még egy hónap, és olvasgatni kezdtem a következő gépről a sorban, amely egyben a kategória akkori legjobb gépe volt, a Canon EOS 500D. Ennek a gépnek már HD minőségű videó funkciója is van (ezen funkciót én kissé hiányoltam is a 450D-ből), azon kívül számos újításon és javításon esett át elődeihez képest (mint például a 15 megapixeles érzékelő, amely a 450D esetében 12 volt, míg az 1000D-nél csupán 10). Eldöntöttem: ez a gép kell nekem! Igen ám, de ahogy én lépegettem egyre feljebb és feljebb a gépek soraiban, úgy nőtt az áruk is.

Tudtam, hogy kb. évente jelenik meg új verzió a Canon-tól ebben a kategóriában, ezért gondoltam, hátha piacra dobnak egy újabbat, és akkor ennek lejjebb jön az ára. Ez hamarosan be is következett (bár az 500D ára nem sokat csökkent), viszont az új Canon EOS 550D ismét rabul ejtett. A jobb videó funkció, a 18 megapixeles érzékelő, és még néhány nagyon hasznos újítás, amelyek már szinte a következő kategóriába emelték a gépet, volt az, ami meggyőzött, hogy ezt a gépet vásároljam (bár pénzem még közel sem volt rá).

No de időközben kigyűlt a pénz, és íme itt ülök ma, és várom az 550D-met, amely, amint ezen sorokat írom, már meg is érkezett. Ezért gyorsan le is zárom nagy izgalmak közepette szerkesztett irományom, hogy kibonthassam a csomagot, és kipróbálhassam végre az új házikedvencet.



P.S.: Hamarosan érkeznek a fotók is! :)

2010. január 6., szerda

Viharon túli szélcsend

Levegő után kapkodom, de mintha dobozba zártak volna, fulladozom. Mélyeket sóhajtozok. Holnap vizsga… tanulni kéne… muszáj. A szövegre nézek, megpróbálok odafigyelni, bízva magamban, hogy most menni fog, most nem hagyom, hogy összezavarj. Mély lélegzetet veszek és olvasni kezdek. Egészen jól megy – bíztatom magam – de nemsokára észrevétlenül kihagyok egy szót. Hirtelen elkalandoznak gondolataim, beindul a fantáziám sötét oldala, bűnös szavak, mondatok csengenek a fülemben, árnyékos képek futnak végig összeszűkült szemeim előtt, és néhány perc múlva ismét a csapdában ébredek és levegő után kutatok. Egy sóhaj után újra nekilátok, nehogy elhiggyem, hogy nem figyeltem oda. Az első szót még elolvasom, a másodikat is, sőt, ha nagyon megerőltetem magam, egy egész mondatot, de utána… már megint Fölöttes énem nélkül folytatom az „olvasást”. Ő ugyanis ismét újabb gondolatokat sző, és nem hagyja nyugodni Énem, mi több hevesíti dobogását, elszívja előlem a levegőt, és érzem, hogy megfolyt. Nem jó ez így. Véget kéne ennek vetni, mert így se tanulni, se egyebet tenni nem tudok, csak nézem, ahogy pörögnek a percek. És az óra meg nem áll. Véget kéne vetni, ehhez viszont Te kellenél, én pedig elzártam magam Tőled, és eldöntöttem, hogy mára így is maradok. Részben büszkeség, részben pedig a tudat, hogy ha beszélnénk, úgysem hagynál alább, még ha be is bizonyítanám, hogy sok mindenben igazam van, ahogyan Neked is, ami nem enged nyitni. Így hát marad a fulladozás mára, Yirumát hallgatok és folytatom – próbálom – a tanulást.