2009. november 25., szerda

Gyöny[ör(öm)]

Láttad már valaha a reggelt,
Amikor a Nap felbukkan a parton
És a csend egy
Gyönyörű hanggá válik?

Láttad már valaha az izzást,
Amikor feljön a Hold
És az álmok közel vannak
Azokhoz, akiket szeretünk?

2009. november 24., kedd

Üzenet


Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek,
és nincs ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad…
Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska is rágja le vetését,
ha vakond túrja is gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend,
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad…
Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa,
s a vérző csonkból virradó tavaszra,
Újra erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt…
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad…
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedéknek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők,
és kiássák a fundamentumot,
s az erkölcs ősi hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.
Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szentelt vízzel és búzakenyérrel,
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentum Istentől való,
és IstentőI való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, de a kő marad,
a kő marad…
És üzenem volt barátaimnak,
kik megtagadják ma a nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjok leszek,
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak, és megyünk,
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad…
És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak,
hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz, és annak
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fenn a magas ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok,
s a víz szalad, és csak a kő marad,
a kő marad…
Maradnak az igazak és jók,
a tiszták és békességesek,
erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Likasztják már fönn az égben a rostát,
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint,
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia,
s ki mint vetett, azonképpen arat,
mert elfut a víz, és csak a kő marad,
de a kő marad.

(Wass Albert: Üzenet haza)

2009. november 4., szerda

Három "fura" vers :)

A mai "Bevezetés a kommunikációelméletbe" óra alatti "suttyom" tevékenységünk eredménye:

Egy gyönyörű napsütötte este
Megfőzte, megvágta és megette.
Ég a Nap melegétől a kopár sík szarja,
Leesett a fáról, s elrepült a kalapja.
S Juliska kimegy a dombra,
Nagy haragra gerjedt a malacra,
Felakasztja parókáját a fára,
Kihajlott az útra az orgona.

Melegen sötött le a Nap sugára,
A gólya rászállt a szirti sasra.
Hajnalhasadásra kihajtott a vásárba,
S a babát elrabolta a tata.
Felkiáltott egy nagyot, mondva "ra-ta-ta-ta"!
S odaégett a tej, s a palacsinta.
Nem volt annak baja, csak verte a búja,
S a lapot ellepte a paca.
S később bekapta egy szalamandra,
S a kinezikus viselkedés is faja! :))
Megcsendült szikár hangja
Mikor összegyűlt három fonéma.
Ráhullott a nagy zsák alma,
És vége van a versnek na!

Vállát lágyan beteríté haja sátora,
Bement a maci a barlangba.
Ejj de mikor a káposztás Timko kenyeret meglátta,
A sok esőzéstől összedőlt a hajléka!
Mikor a tsigúúúzt meglátta a kirakatba' -
Azt aztán nem teszi ki az ablakba.
Mikor a kutyát megölelte a cica,
S bebújt a macskádba a cicamica.
És a sonkás szendvicset bekapta.
Tsigmuuzz trattrattattatta!
De a szemöldöke elárulta.
Tsiga méhben van a lép,
Na de ki az, aki belép, s kilép?
Szeretlek malacta!