Ígéret

"Egyedül egy pohár borral
Súlyos estén csendesen
Szigorúan szűk magányban
Hétköznaptól mentesen

Átgondoltam hogy is kéne
Figyelnem rád, kedvesem,
Ha rólad írok, hogyan szóljon,
Hogy dallam és vers egy legyen

Sötét erdőn leszek kis ház,
Mely meleg fénnyel hívogat,
Érezd, hogy ha szólók hozzád,
Minden szavam simogat.

Ha mennem kell és induláskor
Szomorú a két szemed,
Beléd ég a tekintetem,
És így maradok teveled.

És ha én már nem is leszek,
Az ígéretem megmarad,
Tudom, mikor árulsz el majd,
S velem együtt önmagam.

Ha elfelejtesz s sáros lábbal
Taposol majd szívemen,
Készülj, mert meg nem bocsátunk
Sem én, sem az istenem."

Legyen vörös!

"Elvégre is hányféleképpen lehet összetörni egy szívet, miközben még mindig elvárják tőle, hogy dobogjon?"

Lejárt lemez?

LEGO-óra

Újabb nap, újabb unalmas órák az egyetemen, újabb telefonos fotók. :)

Új pajtás

Egyik nap katt, másik nap matyukálás. Eredmény (ahogy egy 2 megapixeles LG KE970 Shine telefon látja):

Ricsaj

Zavar. Fáj. Mondjam? Ne mondjam? Mondom. De hiszen úgysem értenéd... Dehogynem, értesz te engem, és különben is azt kérted, mondjam, ha zavar, mert örülsz, ha elmondom és harapófogóval húzom ki belőled, amit másképp nem lehet. Egy pillanat! Zavart, mondtam, és nem örültél neki, sőt, azt kérted, inkább ne mondjam. Nem mondom. Akkor viszont továbbra is zavar. Mondani kell...kellene. De félek, hogy ismét megbántalak és haragudni fogsz. Nem mondom. Zavar. Fáj.

A történet sohasem

"Hajnali harmat száll
És minden cseppjén megcsillan a fény,
Ahogy legördül hosszú fűszálak hegyén,
A városkapunál
Az érkező megáll,
Csak egy csavargó; vagy egy álruhás király?

A falakon túl a nép
Éli nyüzsgő, zajos, mohó életét,
És az ismeretlen a város főterén
Egy faragott kőre ül
És a tömegben egyedül
Egy furcsa, régi hangszeren különös dalba kezd.

Mint a suttogás a szélben,
Nem volt több a dal,
És félig el is fojtotta az őrült hangzavar,
Mint a suttogás a szélben,
Könnycsepp a harmatban,
Gyémántpor a szálló homokban.

És aki arra járt,
A gyűrött kalapba pénzt dobott talán,
És ment tovább a dolgai után.
Aztán évek múltak el
És századok teltek el,
A város mindig változik, az emberek sosem,
A színhely mindig változik, a történet sohasem."