Láttad már valaha a reggelt,
Amikor a Nap felbukkan a parton
És a csend egy
Gyönyörű hanggá válik?
Láttad már valaha az izzást,
Amikor feljön a Hold
És az álmok közel vannak
Azokhoz, akiket szeretünk?
2009. november 25., szerda
2009. november 24., kedd
Üzenet
Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek,
és nincs ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad…
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek,
és nincs ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad…
Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska is rágja le vetését,
ha vakond túrja is gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend,
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad…
ha sáska is rágja le vetését,
ha vakond túrja is gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend,
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad…
Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa,
s a vérző csonkból virradó tavaszra,
Újra erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt…
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad…
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa,
s a vérző csonkból virradó tavaszra,
Újra erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt…
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad…
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedéknek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők,
és kiássák a fundamentumot,
s az erkölcs ősi hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedéknek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők,
és kiássák a fundamentumot,
s az erkölcs ősi hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.
Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szentelt vízzel és búzakenyérrel,
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentum Istentől való,
és IstentőI való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, de a kő marad,
a kő marad…
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szentelt vízzel és búzakenyérrel,
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentum Istentől való,
és IstentőI való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, de a kő marad,
a kő marad…
És üzenem volt barátaimnak,
kik megtagadják ma a nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjok leszek,
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak, és megyünk,
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad…
kik megtagadják ma a nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjok leszek,
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak, és megyünk,
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad…
És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak,
hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz, és annak
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fenn a magas ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok,
s a víz szalad, és csak a kő marad,
a kő marad…
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak,
hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz, és annak
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fenn a magas ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok,
s a víz szalad, és csak a kő marad,
a kő marad…
Maradnak az igazak és jók,
a tiszták és békességesek,
erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
a tiszták és békességesek,
erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Likasztják már fönn az égben a rostát,
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint,
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia,
s ki mint vetett, azonképpen arat,
mert elfut a víz, és csak a kő marad,
de a kő marad.
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint,
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia,
s ki mint vetett, azonképpen arat,
mert elfut a víz, és csak a kő marad,
de a kő marad.
(Wass Albert: Üzenet haza)
2009. november 4., szerda
Három "fura" vers :)
A mai "Bevezetés a kommunikációelméletbe" óra alatti "suttyom" tevékenységünk eredménye:
Egy gyönyörű napsütötte este
Megfőzte, megvágta és megette.
Ég a Nap melegétől a kopár sík szarja,
Leesett a fáról, s elrepült a kalapja.
S Juliska kimegy a dombra,
Nagy haragra gerjedt a malacra,
Felakasztja parókáját a fára,
Kihajlott az útra az orgona.
Melegen sötött le a Nap sugára,
A gólya rászállt a szirti sasra.
Hajnalhasadásra kihajtott a vásárba,
S a babát elrabolta a tata.
Felkiáltott egy nagyot, mondva "ra-ta-ta-ta"!
S odaégett a tej, s a palacsinta.
Nem volt annak baja, csak verte a búja,
S a lapot ellepte a paca.
S később bekapta egy szalamandra,
S a kinezikus viselkedés is faja! :))
Megcsendült szikár hangja
Mikor összegyűlt három fonéma.
Ráhullott a nagy zsák alma,
És vége van a versnek na!
Vállát lágyan beteríté haja sátora,
Bement a maci a barlangba.
Ejj de mikor a káposztás Timko kenyeret meglátta,
A sok esőzéstől összedőlt a hajléka!
Mikor a tsigúúúzt meglátta a kirakatba' -
Azt aztán nem teszi ki az ablakba.
Mikor a kutyát megölelte a cica,
S bebújt a macskádba a cicamica.
És a sonkás szendvicset bekapta.
Tsigmuuzz trattrattattatta!
De a szemöldöke elárulta.
Tsiga méhben van a lép,
Na de ki az, aki belép, s kilép?
Szeretlek malacta!
Egy gyönyörű napsütötte este
Megfőzte, megvágta és megette.
Ég a Nap melegétől a kopár sík szarja,
Leesett a fáról, s elrepült a kalapja.
S Juliska kimegy a dombra,
Nagy haragra gerjedt a malacra,
Felakasztja parókáját a fára,
Kihajlott az útra az orgona.
Melegen sötött le a Nap sugára,
A gólya rászállt a szirti sasra.
Hajnalhasadásra kihajtott a vásárba,
S a babát elrabolta a tata.
Felkiáltott egy nagyot, mondva "ra-ta-ta-ta"!
S odaégett a tej, s a palacsinta.
Nem volt annak baja, csak verte a búja,
S a lapot ellepte a paca.
S később bekapta egy szalamandra,
S a kinezikus viselkedés is faja! :))
Megcsendült szikár hangja
Mikor összegyűlt három fonéma.
Ráhullott a nagy zsák alma,
És vége van a versnek na!
Vállát lágyan beteríté haja sátora,
Bement a maci a barlangba.
Ejj de mikor a káposztás Timko kenyeret meglátta,
A sok esőzéstől összedőlt a hajléka!
Mikor a tsigúúúzt meglátta a kirakatba' -
Azt aztán nem teszi ki az ablakba.
Mikor a kutyát megölelte a cica,
S bebújt a macskádba a cicamica.
És a sonkás szendvicset bekapta.
Tsigmuuzz trattrattattatta!
De a szemöldöke elárulta.
Tsiga méhben van a lép,
Na de ki az, aki belép, s kilép?
Szeretlek malacta!
2009. október 26., hétfő
Ígéret
"Egyedül egy pohár borral
Súlyos estén csendesen
Szigorúan szűk magányban
Hétköznaptól mentesen
Átgondoltam hogy is kéne
Figyelnem rád, kedvesem,
Ha rólad írok, hogyan szóljon,
Hogy dallam és vers egy legyen
Sötét erdőn leszek kis ház,
Mely meleg fénnyel hívogat,
Érezd, hogy ha szólók hozzád,
Minden szavam simogat.
Ha mennem kell és induláskor
Szomorú a két szemed,
Beléd ég a tekintetem,
És így maradok teveled.
És ha én már nem is leszek,
Az ígéretem megmarad,
Tudom, mikor árulsz el majd,
S velem együtt önmagam.
Ha elfelejtesz s sáros lábbal
Taposol majd szívemen,
Készülj, mert meg nem bocsátunk
Sem én, sem az istenem."
Súlyos estén csendesen
Szigorúan szűk magányban
Hétköznaptól mentesen
Átgondoltam hogy is kéne
Figyelnem rád, kedvesem,
Ha rólad írok, hogyan szóljon,
Hogy dallam és vers egy legyen
Sötét erdőn leszek kis ház,
Mely meleg fénnyel hívogat,
Érezd, hogy ha szólók hozzád,
Minden szavam simogat.
Ha mennem kell és induláskor
Szomorú a két szemed,
Beléd ég a tekintetem,
És így maradok teveled.
És ha én már nem is leszek,
Az ígéretem megmarad,
Tudom, mikor árulsz el majd,
S velem együtt önmagam.
Ha elfelejtesz s sáros lábbal
Taposol majd szívemen,
Készülj, mert meg nem bocsátunk
Sem én, sem az istenem."
2009. október 19., hétfő
Legyen vörös!
"Elvégre is hányféleképpen lehet összetörni egy szívet, miközben még mindig elvárják tőle, hogy dobogjon?"
2009. október 11., vasárnap
2009. október 8., csütörtök
2009. október 7., szerda
Ricsaj
Zavar. Fáj. Mondjam? Ne mondjam? Mondom. De hiszen úgysem értenéd... Dehogynem, értesz te engem, és különben is azt kérted, mondjam, ha zavar, mert örülsz, ha elmondom és harapófogóval húzom ki belőled, amit másképp nem lehet. Egy pillanat! Zavart, mondtam, és nem örültél neki, sőt, azt kérted, inkább ne mondjam. Nem mondom. Akkor viszont továbbra is zavar. Mondani kell...kellene. De félek, hogy ismét megbántalak és haragudni fogsz. Nem mondom. Zavar. Fáj.
2009. október 3., szombat
A történet sohasem
"Hajnali harmat száll
És minden cseppjén megcsillan a fény,
Ahogy legördül hosszú fűszálak hegyén,
A városkapunál
Az érkező megáll,
Csak egy csavargó; vagy egy álruhás király?
A falakon túl a nép
Éli nyüzsgő, zajos, mohó életét,
És az ismeretlen a város főterén
Egy faragott kőre ül
És a tömegben egyedül
Egy furcsa, régi hangszeren különös dalba kezd.
Mint a suttogás a szélben,
Nem volt több a dal,
És félig el is fojtotta az őrült hangzavar,
Mint a suttogás a szélben,
Könnycsepp a harmatban,
Gyémántpor a szálló homokban.
És aki arra járt,
A gyűrött kalapba pénzt dobott talán,
És ment tovább a dolgai után.
Aztán évek múltak el
És századok teltek el,
A város mindig változik, az emberek sosem,
A színhely mindig változik, a történet sohasem."
És minden cseppjén megcsillan a fény,
Ahogy legördül hosszú fűszálak hegyén,
A városkapunál
Az érkező megáll,
Csak egy csavargó; vagy egy álruhás király?
A falakon túl a nép
Éli nyüzsgő, zajos, mohó életét,
És az ismeretlen a város főterén
Egy faragott kőre ül
És a tömegben egyedül
Egy furcsa, régi hangszeren különös dalba kezd.
Mint a suttogás a szélben,
Nem volt több a dal,
És félig el is fojtotta az őrült hangzavar,
Mint a suttogás a szélben,
Könnycsepp a harmatban,
Gyémántpor a szálló homokban.
És aki arra járt,
A gyűrött kalapba pénzt dobott talán,
És ment tovább a dolgai után.
Aztán évek múltak el
És századok teltek el,
A város mindig változik, az emberek sosem,
A színhely mindig változik, a történet sohasem."
2009. szeptember 30., szerda
Akarsz-e játszani?
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
(Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?)
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
(Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)